Pedagógusgyakorlatom tanulságai

Pedagógushallgatóként mostanában egyre gyakrabban állok meg rácsodálkozni arra, milyen hatalmas tudásanyag áll egy pedagógus mögött.

A Sapientia MA képzésében különösen a pedagógiai-pszichológiai, neveléstudományi tárgyak (és az IKT  )nyitottak fel számomra új dimenziókat.

A 20 órás tanítási gyakorlat rengeteget adott. Visszajelzést is kértem a diákoktól, ami persze mindig olyasmi, amit érdemes árnyaltan, kellő „gyököt vonva” értelmezni, mégis nagyon jó érzés volt látni, hogy a diákok többsége pozitívan élte meg az óráimat.

Ami igazán meglepett, az az, mennyire jelen van a fegyelmezés kérdése a 10–12. évfolyamon. Eddig inkább úgy gondoltam a nevelésre, mint egy alapvetően kapcsolatközpontú folyamatra: ha a kapcsolat rendben van, minden más könnyebben megy.

Az "elméletem" és a nevelési elveim nem változtak, de most megtapasztaltam, hogy ennyi idő alatt nem lehet kiépíteni azt a fajta bizalmi szintet, amely szükségtelenné tenne valamilyen minimális fegyelmezési keretet.

A mindennapi feladataim mellett bevallom, nem volt könnyű ezt a néhány hittanórát mindig kreatívan, lelkiismeretesen, szakmailag igényesen, az igazi evangelizáció szellemében megtartani.

Nagyon elfáradtam ebben a félévben és a tanulás és a gyakorlatszerzés során egyre mélyebben felismerem azt a törvényszerűséget: minél többet tudok, annál inkább érzem, mennyi mindent nem tudok még.

Mégis: összességében azt éltem meg, hogy jó volt a diákokkal lenni. Jó volt látni, hogyan reagálnak, hogyan gondolkodnak, és hogyan alakul közöttünk egy-egy apró kapcsolódás.

Úgy érzem, egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz a pedagógusszerephez, amit egyszer majd hitelesen szeretnék megélni.